Elementálok



Az elementál egy olyan lény, mint a boszorkányok familiárisa, de míg ott kötelezően állat alakját veszi fel a segítőszellem, úgy itt az elementál alakja teljes egészében előhívójától függ. (Persze ez nem zárja ki az állatalakot sem.) Minden elemi mágusnak csak egy elementálja lehet, és bár az elementálok nem halnak meg, életük hossza az őket megidéző ember élettartamától függ. Ha gazdájuk meghal, többé senki nem lesz képes megidézni.

Az elementál mindig az elemi mágus fő eleméből épül fel, (bár alapvetően mindegyik tiszta apeironból áll) és bár alakját képes változtatni, mindegyiknek van egy főalakja, ez az, amiben megjelenik. (Például Ádám elementálja levegőelementál, és főalakja egy hosszú hajú nő, így jelenik meg általában. Ugyanakkor képes széllé változni, átférni kulycslyukakon, sassá alakulni... tehát változtatni az alakját.) A levegőelementálok változtatják leggyorsabban alakjukat, a földelementálok a leglassabban. (levegő > víz > tűz > föld)

Az elementálok akkor jelennek meg, ha teremtőjük hívja őket. Fontos, hogy minden elementált maga az előhívója nevezzen el (anélkül meg sem idézhetők). Gyakran a névnek magának is jelentése van, de onnantól kezdve, hogy ezzel megidéznek egy elementált, maga a név válik varázsszóvá. Éppen ezért óvakodni kell attól, hogy egyszerű, hétköznapi szót válasszunk névnek, hiszen feleslegesen nem akarjuk megidézni elementálunkat. Az ilyen nevek általában bonyolultabbak, idegen, esetleg ókori vagy kihalt nyelvből vannak, de léteznek teljesen kitalált, egyedi nevek. Ez utóbbiak a legerősebbek. (Tehát gyakoribb, hogy egy elementált nem Samanthának, hanem Ofüsszosznak hívnak.)
Az elementáloknak a néven kívül 3 fontos tulajdonságuk van: az (fő)alak, a személyiség és a képesség. Egyes elementálok képesek beszélni is, de ezen tulajdonságuk gyakran a képességükkel függ össze.


Az alak: Mint már említettük létezik az elementáloknak egy főalakja, melyben megjelennek. Ezt az idéző dönti el, milyen legyen. Az elemi mágusok sokszor évekig tökéletesítik elementáljuk alakját. Addig formálják elemüket, amíg nem sikerül egy számukra tetsző formát, alakot létrehozni. Ez ekkor még csupán egy üres váz, akárha egy szobor lenne.

A képesség: A familiárisokhoz hasonlóan fő feladatuk idézőjük védelme, erejének növelése. Segítenek abban, hogy az elemi mágikus varázslatok könnyebben elvégezhetők legyenek, és a lelki egyensúly megtartásában is nagy szerepük van.
Alapképességük, hogy felismerik a többi elemi mágust és azok familiárisait, ugyanakkor az ártó szándékot is észlelik. Emellett az idéző elláthatja őket plusz képességekkel, de ezek nincsenek pontosan meghatározva.
Egyes elemi mágusok azokkal a képességekkel ruházzák fel elementáljaikat, amikben ők maguk gyengék, míg mások pont az erősségeiket adják át nekik. Az elementálok nem hibáznak, nem rontanak el varázslatot, ők nem valódi lények, hanem a mágia különösen tiszta és egyedi megjelenési formái. Éppen ezért mindent tökéletesen végre tudnak hajtani, persze csak, amíg nem "merülnek le".


(Lemerülés: Ahogy az elemi mágusoknak sincs végtelen erejük, úgy az általuk életre hívott elementálok is kifogynak egy idő után a szuszból, ekkor el kell bocsátani őket, hogy aztán egy újabb alkalommal ismét megidézhetőek legyenek. Az elementál képes energiáit átadni idézőjének, de ez fordítva is működik, akár a gazdája is kölcsönözhet neki valamennyit saját energiájából.)

Az elementál képes lehet fennhangon beszélni, ha képességei között ez is szerepel. Összesen öt képességet kaphat gazdájától, ezeket az idézés során hangosan el kell sorolni. Minden elementál tud kommunikálni a gazdájával, de mind egyedi módon. Péládul olvashatnak egymás gondolataiban, lehetnek szín- vagy fényjelzéseik, mutogathatnak...

A személyiség: Fontos az is, milyen főbb tulajdonságokkal ruházzuk fel elementálunkat, bár van, hogy ezek módosulnak az idők során. Minden elementál öt alap személyiségjeggyel idéződik meg először, ezeket maga az idéző választja meg. Az idézés során ezeket eleméhez kapcsolódóan adja hozzá az elementálhoz (például tűzből megformálja, levélre írja, vízcseppekből kirakja vagy éppen ujjaival a levegőbe írja).


Az elementál megidézése:
Az elementál idézése rituális folyamat, évszázadok óta ugyanúgy végzik el. Először létre kell hozni az "oltárt". Ez mindenkinél más lehet. A pyromágusok a leggyakrabban tábortűz mellett idézik meg először elementáljukat. De lehet oltár egy nagy szikla, egy kupac föld, egy kisebb tó vagy pocsolya, vagy éppen egy léggömb is. Fontos tudni, hogy minél "minőségibb" az oltár annál jobban sikerül az idézés. Előfordulhat, hogy a koszos pocsolyában létrehozott vízelementál megidézéskor dühös, s ilyenkor először ki kell engesztelni valamivel. Bár az elementálok mágiából állnak, úgy tűnik, érzéseik vannak.
Az oltár létrehozása után meg kell formálni az alakot, majd arra rájuttatni valamilyen módon a személyiségjegyeket. Például belevésni a sziklatestbe, létrehozni a szót tűzből/vízből/levegőből és a test anyagához adni...
Ezek után hangosan el kell sorolni a képességeket, végül a névvel életre hívni az elementált.

Általánosan az elemi mágiáról

A négy elem

Az elemi mágia alapja, a minket körülvevő világot felépítő négy elem. Ezek a víz, a tűz, a föld és a levegő, szakszavakkal: aqua, caeli, terra és ignis.

Az ókorban a filozófusok azt az anyagot keresték, amiből minden származik, ezt nevezték ősanyagnak, vagyis arkhénak.

Epheszoszi Hérakleitosz úgy gondolta, hogy ez a tűz. Thalész viszont a vizet tekintette minden dolog alapanyagának. Az ő eredeti gondolatait nem ismerjük pontosan, de Arisztotelész azt feltételezte, hogy Thalész az élőlények és a víz szoros kapcsolatából következtetett erre. Úgy tapasztalta, hogy minden élő dolog tartalmaz valamennyi nedvességet, ezért gondolta a vizet minden dolog lelkének és a teremtett világ lényegének.

Anaximandrosz az arkhét, vagyis az ősanyagot nem egy már ismert elemben látta megtestesülni, mivel szerinte mind a négy őselem korlátozott létező. Az ő filozófiájában jelenik meg az apeiron, mint arkhé, ami tulajdonságait tekintve meghatározhatatlan, megnevezhetetlen és végtelen. Képes megszabni a négy elem keletkezését, pusztulását és egyensúlyukat. Ő úgy gondolta, hogy az apeiron létrehozta a hideget és a meleget, majd a nedvességet és a szárazságot. Ezek az elemek egyensúlyban vannak, és, hogy ez így is maradjon, arra az apeiron ügyel. Emellett fontos gondolata még az ókori filozófusnak, hogy a világ amiben élünk, és amit érzékelünk, nem az egyetlen létező világ, csupán egy a folyamatosan születő és pusztuló világok közül.

Anaximenész próbálta a két elméletet (Thalészét és Anaximandroszét) egybegyúrni, ő a levegőt tette meg ősanyagnak, ami egyrészt létező és megtapasztalható, mint Thalész elméletében a víz, ugyanakkor láthatatlan és megfoghatatlan, mint az apeiron Anaximandrosznál. Ezen elmélet szerint a levegőből sűrűsödés és ritkulás révén alakult ki a többi elem.

Arisztotelész Anaximandrosz munkájához nyúlt vissza a saját teóriájának megalkotásakor, ezért rendszere nagyban hasonlít elődjééhez:

Föld
Tűz
Víz
Levegő
 száraz 
 száraz 
 nedves 
 nedves 
hideg
meleg
hideg
meleg

A félkövérrel jelölt szó az adott elem őstulajdonsága. Arisztotelésznél az apeiron éterként szerepel, nála ez az ötödik elem.

Az éter, avagy az apeiron


Az ötödik elem, amit az ókori görög filozófusok apeironnak neveztek. "Az apeiron rejti magában az elemek irányításának képességét, ez a mana egy speciális változata. Varázslatainkat a mana segítségével hozzuk létre, erre valamennyi varázstudó képes, az apeiront azonban csak az elemi mágusok képesek befolyásolni."

/Idézet Várffy-Zoller Róbert - Az elemi mágia kialakulása című dolgozatából/




Az elemi mágia megjelenése és a mágusok


A tudósok valószínűsítik, hogy a képesség sok emberben ott szunnyad, de csak töredékük válik képessé használatára. Az elemi mágia alapvetően egy végső védelmi mechanizmus, ami csak akkor lép működésbe, amikor a varázslót igazán nagy veszély fenyegeti. Emiatt lehet, hogy a legtöbb elementalista nem szívesen emlékszik vissza elemének megjelenésére, hiszen az általában egy kifejezetten rossz emlékhez, történéshez kötődik.

A megjelenés után azonnal képesek lesznek alap szinten használni, de csak évek munkájával lehet elsajátítani egy-egy elem tudatos, megfelelő használatát.

Az elemi mágia több, mint egy támadó, védekező harcrendszer. Az elementalisták a mindennapi életük során is tudják hasznosítani, nemcsak mugli találmányokat helyettesítve (esernyő, hajszárító, tűzhely...), de egyes varázslatokat is elfelejthetnek, mert elemükkel sokkal könnyebben és egyszerűbben véghez vihetik, amit terveztek.

Az elemi mágus hangulata és érzelmei erősen meghatározzák hogyan képes bánni az elemével. Bár az elem megjelenését általában erős negatív érzelem váltja ki (düh, elkeseredettség, félelem), teljes körű irányításához koncentrációra és lelki egyensúlyra van szükség. (Egyes elemeknél pl: a tűz, a düh is megfelelő lehet az alapok elsajátításánál, de ahhoz, hogy teljes magabiztossággal uralják képességeiket, náluk is érdemes a lelki békére törekedni.)

Ha a mágus képességeinek nem megfelelő (túl erős) varázslatot próbál végrehajtani, és nem tudja azt megszakítani, akár bele is halhat a próbálkozásba. Enyhébb esetben az illető elájul, teljesen kimerül. Abban az esetben, ha képességét a végletekig használja (túl sok varázslat egymás utáni végrehajtása), általában gyengeségérzet, láz, rossz közérzet lesz a következménye.

Az elemi mágusok elemüket gondolataik erejével irányítják, de eleinte hasznos, ha fókuszként kézmozdulatokat is használnak. Az elemek irányítása nagyfokú koncentrációt igényel, és főként erős képzelőerőt. A szegényes fantáziával rendelkező ember hiába elemi mágus, sosem lesz igazán jó a képessége irányításában. Bár természetesen a képzelet fejleszthető, amire az elemi mágikus képzésnek ki is kell térnie.

Az elemi mágus saját magát az elemével képtelen megsebesíteni (kivéve erős érzelmi felindulás, sokkhatás, trauma esetén). Vészhelyzetben a tudatalattija irányítja az elemet és védi meg ezzel a mágust. Ilyen esetekben természetesen az elementalista nincs tudatában annak, mit tesz.
Hosszú ideig tartó érzelmi labilitás kiválthatja az elem alvó állapotát. Ez egy ideiglenes helyzet, ilyenkor a mágus vagy nem képes használni az elemét, vagy nem olyan erősen mint korábban. Érzelmi trauma hatására a képesség gátlás alá kerülhet, mely csak akkor szűnik meg, ha a mágus megoldja belső konfliktusait. Ez akár évekig vagy egy életen át is tarthat.

Koncentrációs- és kontrollgyakorlatok, esetleg meditáció, relaxálás a mindennapokban szükségesek, hogy az elemi mágus lelki egyensúlya megmaradjon, és ezzel együtt az elem használata is könnyebb, magabiztosabb, magától értetődő legyen.

Az elemi mágia öröklődése nem tisztázott, a kutatók már abban sem biztosak, hogy nem kötődik vérvonalhoz. Jelenleg is kutatások folynak ebben a témában.

Vlinkolik

Besorolása: XXX (képzett varázslóra, azonos elemű elementalistára nem veszélyes)
Elterjedése: Tölgyesekben, főként mérsékelt övi területeken. A fák tetején, lombkoronájukban élnek, párzási időszakban az odvakba költöznek.
Megjelenése: Feje és testfelépítése leginkább a házinyúléra hasonlít, de ennek fülei a feje két oldalán és nem a tetején találhatók, egyéb különbség még, hogy ezekből két pár van. Feje tetején két csápszerű nyúlvány található, szőre lehet egészen rövid, de kifejezetten hosszú is, mely mindennapi, gondos ápolást igényel.
Táplálkozása: Főként fagyönggyel és más, fákon élősködő parazitákkal táplálkozik.
Színváltozatok: Szürke és barna színben fordul elő, lepkeszárnyszerű fülei belseje változatos színű lehet, egyes kutatók szerint nem létezik olyan árnyalat, amiben ne fordulhatnának elő.
Érdekessége: 
- Csápszerű nyúlványai között elektromosságot, villámokat tud képezni, olyan akár egy sokkoló, de ezt csak támadás esetén használja. Támadni azonban csak különleges helyzetben szokott (félelem, sarokba szorítottsági érzet).
- Képes lebegni a levegőben. Mivel lábai nincsenek, valójában mindig a földtől pár cm-nyire lebegve közlekedik.
Elem, amihez kötődik: Levegő


Víz- és jégfőnix

Besorolása: XX (ártalmatlan/szelídíthető)
Elterjedése: Hegyvidéki területeken, fennsíkokon, valamint nagy kiterjedésű édesvízű tavak mellett élnek.
Megjelenése: A kifejlett állat magassága 25-30 cm, szárnyfesztávolsága 75-80 cm. Fején pikkelyszerűen elrendeződő tollak, míg testén pehelyszerűek találhatók. Feje tetején néhány bóbíta van, szárnytollai közül pár élete során elszarusodik, megkeményedik: a vízfőnixnek csontszerű lesz, a jégfőnixnek jégszerű, sokkal törékenyebb. Csőre rövid, hegyes, lábai kapaszkodásra alkalmasak.
Táplálkozása: Kemény héjú magokkal, lágyszárú növényekkel táplálkozik.
Színváltozatok: Csak kék színben fordul elő, mintái lehetnek fehérek, lilák vagy halványzöldek.
Érdekessége: Víz- és levegőmágiára is képes mind a két faj.
Vízfőnix: Kisebb mértékben képes eső idézésére, oxigénhiányos közegben sem fullad meg, valamint képes kivonni a vizet a levegőből.
Jégfőnix: Képes változtatni a levegő hőmérsékletét, egészen a fagyasztásig, valamint különböző illatokat kelteni. Ha egyszer már érezte valaminek az illatát, azt bármikor képes utánozni. Kiszűri a mérgeket a levegőből, és a semmiből hoz létre vizet.
Elem, amihez köthető: Víz és levegő


Gamblit


Besorolása: X (unalmas)
Elterjedése: Nagyon ritka faj, már csak alig pár helyen találkozhatunk vele. A legtöbb példány a Mangrowe-erdőben él, azon belül az elkerített részen, de egy kisebb kolónia a turisták által látogatható területen is van.
Élőhelye: Csak vízben képes megélni, abból kikerülve maximum két percig bírja, aztán elpusztul.
Megjelenése: Nagyon apró lények, a kifejlett példányok is alig féltenyérnyiek. Alakjuk polipéra emlékeztet, de szemeik sokkal nagyobbak, fejméretükhöz képest aránytalanul nagynak tűnhetnek, de ez valamiféle furcsa bájt kölcsönöz nekik. Mintázata lehet pöttyös, spirálos, négyzetes vagy körös.
Táplálkozása: Kisebb vízi élőlényekkel táplálkozik, de csapatban a nagyobb halakat is képesek elejteni.
Színváltozatok: Rózsaszín, piros, kék és lila színekben fordul elő. Mintái feketék vagy fehérek lehetnek, de a legritkább példányoknak fényben ezüstnek tűnő, sötétben fluoreszkáló mintái vannak.
Érdekessége: Képesek kiszűrni a vízből a szennyező anyagokat, valamint egyszerűbb vízmágiára, mint például a víz hőmérsékletének és sűrűségének változtatása. A kék példányok meg is tudják fagyasztani a vízfelszínt, míg a fluoreszkáló egyedek képesek a víz kisebb részeket kiemelni, és formázni azokat. Ezen képességükkel el tudnak kapni a víz felett repülő rovarokat, amiket szívesen fogyasztanak.
Elem, amihez köthető: Víz


Sárkányló

Besorolása: XXXX (veszélyes, kezelése szaktudást igényel, csak magasan képzett varázsló vagy erős elemi mágus tud bánni vele)
Elterjedése: Aktív vagy már kialudt vulkánok közelében, de nem ritka, hogy erősen földrengéses területeken is megjelennek. A sárkányló társasági lény, csordákban élnek, egyedül sosem találkozhatunk velük. Az embereket nem szívlelhetik, tűz vagy föld elemi mágusoknak is kicsi az esélyük rá, hogy képesek legyenek megszelídíteni.
Megjelenése: Testalkata hasonló a legtöbb patás állatéhoz, de leginkább a lovakéhoz. Izmos testét, vastag szőr borítja, mely a gerince mentén tarajszerűen feláll. Bokái körül a szőre vastagabb, hosszabb és sötétebb. Homlokán és orrnyergén több szarv található, melyek közül a két legnagyobb tekinthető főszarvnak. Ezek csavarosan két oldalra hajolnak. Farka hosszú, csontos, szőrrel borított.
Táplálkozása: Növényevő, de, ha alkalma van rá, szívesen fogyaszt lávát, vagy rágcsál forró széndarabokat.
Színváltozatok: Csak kék-fehér színben fordul elő, melyet fekete minták hálóznak be.
Érdekessége: Korábban vadásztak rá egyes részei miatt: főleg szarvát és gyomrát értékesítették. Szarvából jó minőségű késeket készítettek, pora pedig nyugtatóként és hallucinogén szerként van nyilvántartva. Gyomra erős, tűzálló, ezért korábban kesztyűként adták el, de mára minden része tiltott, forgalomba nem hozható árunak minősül.
Elem, amihez köthető: Tűz és föld


Sárkányleopárd

Besorolása: XX (ártalmatlan/szelídíthető)
Elterjedése: Mocsaras területeken, édesvizű tavak mellett és kisebb patakok közelében élnek. Nem nehéz találkozni velük, de képzett elemi mágus nélkül megközelíteni őket nem ajánlatos.
Megjelenése: A kifejlett lény hossza 20-25 cm. Kinézetre hasonlít a sárkánytigrisekre, de nem olyan tömzsi testfelépítésű. Orrán, homlokán és feje tetején szintén tüskék és szarvak találhatók, de farka végén nem. Karmait képes visszahúzni, szeme viszonylag nagy, pupillája kerek.
Táplálkozása: Kizárólag lepkékkel és szitakötőkkel táplálkozik, de szelidített fajtája a léggyel is megelégszik.
Színváltozatok: Kizárólag kék-lila színben fordul elő, melyet fekete minták hálóznak be. Bundája hasi része fehér.
Érdekessége: Képes vízgömböket létrehozni a semmiből. Ezekkel kapja el áldozatát, melyet addig tart a gömbben, míg az meg nem fullad. Képes lélegezni a víz alatt, és ki tudja szűrni belőle a mérgező anyagokat.
Elem, amihez köthető: Víz


Sárkánytigris


Besorolása: XX (ártalmatlan/szelídíthető)
Elterjedése: Sivatagok óázisaiban, ligetekben. Nem veszélyeztetett, de a vadonban igencsak ritka, legtöbb példánya a Mangrowe-erdőben él.
Megjelenése: Apró tömzsi lábain hengeres, vaskosnak tűnő, de izmos test található. Orrnyergén, homlokán, valamint feje tetején elszarusodott, kemény szarvak és tüskék meredeznek, akárcsak a farka végén. Szeme zöld vagy kék, pupillája keskeny, függőleges vonal. Mancsán éles karmok vannak, melyeket képes visszahúzni.
Táplálkozása: Kisebb emlősökkel táplálkozik, mellyeket a farka végén lévő tüskében termelődő méreganyaggal kábít el. Ebből a tüskéből a víz elemű fajtának kettő van, a tűz eleműnek egy. Mérge az emberre nem halálos, bár fájdalmas, ezért rosszullét, ájulás bekövetkezhet.
Színváltozatok: Mintázata hasonló a tigriséhez. Fekete-narancs-fehér, valamint fekete-kék-fehér színekben forful elő.
Érdekessége:
Tűz elemű: Képes tüzet gyújtani, amelynek hőmérsékletét, színét és formáját tudja befolyásolni. Le tud hűteni vagy fel tud melegíteni tárgyakat és élőlényeket.
Víz elemű: Képes vizet létrehozni a semmiből, aminek alakját és hőmérsékletét tudja változtatni. A víz alatt is tud lélegezni.
Elem, amihez köthető: Tűz és víz, de nem egy lényen belül


Sárkányróka


Besorolása: XX (ártalmatlan/szelídíthető)
Elterjedése: Nagyon gyakori, megfelelő társ gyakorló elemi mágusoknak és kezdő varázslóknak, boszorkányoknak. Főként erdőkben élnek, de előfordulnak mocsaras, lápos területeken is.
Megjelenése: Feje kicsi, lapos, fülei hosszúak és hegyesek. Homlokát és pofáját szarvak és ékkőszerű kitüremkedések teszik egyedivé. Szemei a sárkányokéra hasonlítanak, pupillája függőleges csík. Mancsaink apró karmok, melyeket nem képes visszahúzni. Bundája vastag, dús, farka bozontos, vastag, hossza nagyjából megegyezik a testének hosszával.
Táplálkozása: Kisebb bogarakkal táplálkoznak, főleg azokat kedvelik, amiknek nagyon erős a kitinpáncéljuk, szeretik ropogtatni őket.
Színváltozatok: Általában sötét színűek, és változatos mintájúak, de a leggyakrabban barna, zöld, fehér, szürke, piros és narancs árnyalatokban fordul elő.
Érdekessége: 
Föld elemű: Megérzi a bogarakat a földben, nagyon jó a szaglása. Kisebb mértékben tudja mozgatni a növényeket (anélkül, hogy hozzájuk érne), de növekedésüket nem tudja manipulálni. Bizonyos mértékig fejlettségétől függően változtatni képes a föld minőségét.
Tűz elemű: Képes tüzet fújni, de csak kis méretű lángokat. Tud tűzgömböket létrehozni, és azoknak alakját, színét változtatni. Ezekkel a gömbökkel csalogatja magához zsákmányát.
Elem, amihez köthető: Föld és tűz, de nem egy lényen belül